Nagyon kreatív spanyol tanárom volt az egyetemen, mindent megtett azért, hogy az órák ne váljanak unalmassá. Igaz, annyira egyébként sem untuk, hiszen szabadon választható tárgy volt, de nagyon élveztük a fantáziadús gyakorlatokat. A spanyol tanár kiadta kiselőadások keretében volt, hogy egy perui úti beszámolót hallgatva képeket nézegettünk a Machu Picchuról, kolumbiai kávét ittunk, zenét hallgattunk (emlékszem, az egyik dalnak elég pajzán szövege volt, a spanyol tanár pedig irult-pirult – kérdés persze, hogy akkor miért ezt választotta, hiszen nyilván értette a szövegét…), tortillát ettünk, megnéztünk a moziban egy Almodóvar-filmet, sőt, egyszer még sörözni is elmentünk együtt.
A spanyol önmagában is nagyon szép és dallamos hangzású nyelv, így érdemes megtanulni, de ha még a tanárunk is jó, az órák jóval többet adhatnak egy egyszerű iskolai foglalkozásnál. Sokan az anyanyelvű spanyol – angol, német… – tanárokra esküsznek, de szerintem egy kezdő esetében jobb, ha magyar anyanyelvű spanyol tanárt választ, a spanyolok ugyanis elég gyorsan beszélnek, így a latin vérmérséklet nem biztos, hogy jól tesz a szűz füleknek.